Ido
2009 április 20. | Szerző: friendlyheart |
S mostmár években mérem azt amit valamikor még napokban és hónapokban mértem. Az idő telik és akármilyen hosszúnak is tünt valamikor, most pár percként forog le elöttem minden. Persze itt most filozófálhatnék a szubjektiv és reális időről, de minek. Inkább arra gondolok, hogy egy perc múlva mindez már múlt lesz és ami egz perc múlva lesz az még jövőnek számit, de hamarosan jelen lesz. S igy megy tovább ez a időtlen idő körforgás. Nem vagyunk képesek megállitani azt, de talán nem is lenne jo. A múlt rabjaivá válhatnánk, a jelenbe vágynánk és a jövőt el is felejtenánk.
De ami igazán fontos az az, hogy a percek elöttünk pörögnek le. És bármennyire is próbálnánk figyelmen kivűl hagyni.. mégis ott van. Elbújhatunk elöle, de nem allithatjuk meg.. és akkor mi értelme van bújkálni? Az idő csalfa, és én most azon tűnődök, hogy nekem még mennyit kell várni, s még mennyit időt kell eltékozolni, hogy igazán élhessek?!
De ami igazán fontos az az, hogy a percek elöttünk pörögnek le. És bármennyire is próbálnánk figyelmen kivűl hagyni.. mégis ott van. Elbújhatunk elöle, de nem allithatjuk meg.. és akkor mi értelme van bújkálni? Az idő csalfa, és én most azon tűnődök, hogy nekem még mennyit kell várni, s még mennyit időt kell eltékozolni, hogy igazán élhessek?!
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Köszönöm a látogatásod nálam, azt meg külön, hogy írtál is! :-))
Kell élvezni a jelent, a múltat nem feledni, de a jövőbe nézni! Én ezt próbálom most! :-))
Szia!
Kellemes filozófiai eszemefuttatások!
Üdv: Kiara