szárnyak

2009 április 22. | Szerző: friendlyheart |

Kinézek az ablakon, kitörlöm könnyeimet, és megyek, egyre közelebb és egy percre behunyom a szemem.

 Repülök, felhőről felhőre, kissebb nagyobb bárányfelhők, dúsak, puhák és barátságosak. Szállok, és minden olyan mesés, olyan csodás. Minden nyugott, semmi sem zavar, semmi sem túl nagy, nem túl kicsi, nem túl hangos, nem túl halk, nem túl fakó, nem túl szines. Egyetlen szó van rá, tökéletes.

Kedves dallam vezet, új és tiszta utat mutat. Valami furcsa, ez a csend, ez a nyugodtsád. Az öröm, a sok mosoly , oly eltérő attól amit eddig észleltem. Itt végre magam lehetek, kis virágok finom illatot sugallnak, kis méhecskék zizegnek. És igen ebben a pillanatban fölkap egy pillangó és újra repülök, olyan gyorsan ahogyan eddig még soha, úgy mintha nem lenne sem ég sem föld. Nem lenne semmi, csak a pillangó szárnya, mely elvisz, elvisz és minál messzebb vagyok annál jobbat és szebbet kinál. 

Furcsa, valami ami oly távolinak bizonyul most egy karnyújtásnyira van, egy lépésre. Csak egy szempillantás az egész és jön a pillangó, fölkap, repit, lassú és gyors szelek szárnyán szállok. Repülök, boldog vagyok. Minden más, itt vére más vagyok, végre az aki akarok.

De ez mind pár mésodperc. Hiszem álmodozni lehet,…éber álmot láttam s felejtettem, még ha pár perc is az egész.. nagyon mesés, varázslatos. Nincsen ami abban a pillanatban megzavarhatná merengésem.

S kinézek az ablakon és már besötétedett. Minden visszakerült a régi kerékvágásba és szemem újra megtelik könnyel, de talán még remélek és újra álmodok.