Béke, nyugalom. A mai világban oly ritkán látni. Fő szimbóluma az embernek a szaladás, a rohanás, ez elintézni, azt megcsinálni. És káosz, minden a feje tetejére áll, nincsen idönk senkire és semmire.
De néha igazán szánhatunk egy kis időt festésre. Rajzoljunk egy csodálatos képet a szivűnkbe. Oda abba az elrejtett kis helyre ahová csak a jó dolgok jutnak el. Ragadjuk meg az életet és kicsit méllyüljünk bele a szép és a jó keresésébe. Pár igazi nyugodt, csendes perc után már minden sokkal szebb és jobb.
Kiülni a teraszra, kibámúlni a párkány fölött. Olyan , mint egy elfecsérelt perc. Egy perc mely melmegy és két nap múlva már nem is emlékszünk rá. De ez csak tőlünk függ. Ha megragadjuk a pillanatot és leülünk rajzolni, festhetünk egy nagyszerű képet a vidám tavaszi napsugárról. A kis huncut zöld levelekről. És ez a festmény életünk tükre maradhat. Ott bent élhet és bármikor előjöhet.
Hiszen mágikus , csodás képekkel van tele az élet, és minél több van ott bent, annál szebb és gazdagabb kivül.