Csak merengni

2009 május 10. | Szerző: friendlyheart |

 Sétálni egy emberrel teli utcán.. menni, barangolni különösebb cél nélkül. Csak sétálni a perc és a helyzet kedvéért.

Esetleg megállni a fagyis butik elött a parkban és közben azon tűnődni, merengni, hogy vajon az a 2 évest totyogó kislány miért is mosolyog annyira mikor ránézel. Tűnődni azon, hogy vajon mi is volt az amit legelőször az a fiatal szerelmes pár meglátott egymásban, elképzelni őket pár év múlva egy gyerkőc után rohangálva, még mindig ugyanazzal a mosollyal és szerelemmel egymás iránt. Tovább pillantani, meglátni azt ami oly sok szépséget ad ennek az életnek. Két kisöreget amint a parki kispadon ülve etetik a madarakat, s közben egymás kezét szorongatják, el nem engednék, legszivesebben soha sem. A két kéz, az a szoros kötelék.. elmesél egy egész történetet, a két öreg egész élettörténetét. Ebben a percben mát igazán az az érzés kelt rabjául, hogy igenis van értelme az életnek és igenis gyönörű a táj, csodálatos, hogy élünk.

Hiszen minden új nap egy csoda, minden perc egy különleges pillanat ,ha tudjuk értékelni azt. Mert a felkelő nap is varázslatos, mert milyen is lenne a világ nap nálkül?! Ha este fölnézünk az égre talán nem tűnik másnak , nem tűnik meseszerűnek, de ha jobban bele gondolunk, az ég ezernyi csillaga talán azt üzeni nekünk, hogy mindegy mi történik nem vagyunk egyedül.

Ha sikerül minden nap csodáját és új lehetőségét megtalaálni, már fél úton vagyunk a gyógyulás felé. Már fél úton vagyunk ahoz az elrejtett helyhez melyen a legszebb ajándékot kaphatjuk az élettől a BOLDOGSÁGOT.

 Egyetlen nap sem olyan, mint a másik,

mert mindegyik tartogat egy csodát,

egy mágikus pillanatot,

amikor az univerzum összeomlik,

és új csillagok születnek.-

Paulo Coelho – A piedra folyó partján ültem és sirtam