Ki és mi?

2009 május 10. | Szerző: friendlyheart |

Igen, ez az élet. Mindig tőlünk függ minden egy bizonyos mértékig.

De néha bármennyire is próbálunk menekülni a világból ami nem megfelelő, bármennyire is próbálunk fennebb mászni.. azok akik fölül vannak mindig visszanyomnak és gyakran még az is sikerül nekik, hogy lejjebb nyomjanak, mint amilyen mélyen voltunk.

Hiába próbálunk kis önbizalmat meriteni, tuszkolni magunkba .. azok akiknek bőven van belőle gyakran ajándékoznak meg a nem vagy elég jó érzéssel. És mire is lenne jobb szüksége egy gyenge önbizalmú embernek , mint arra, hogy teljesen a földbe döngessék, még használhatatlanabbnak , semmire kellőbbnek érezze magát.

S gyakran jelenik meg lelki szemeink elött, hogy vajon ki és mit tesz értünk esetleg ellenünk.  Miért is van az, hogy szétnézünk és semmi egyebet sem látunk csak, hogy egyedül vagyunk és küzdünk. Talán ez a legjobb eset , mert még mindig jobb olyan magányosnak lenni akinek nincsenek barátai, mint olyan magányosnak lenni aki körül van véve emberekkel. Nincs is annál szörnyübb, minthogy igazat adjunk annak az idézetnek § az embert nem ellenségei, hanem barátai itélik magányra§. 

A világ 6 billio embere közül ha mindenki kicsit foglalkozna azzal aki a legközelebb van hozzá, nem lennénk magányosak, nem lennénk depressziósak, nem lennénk kis önbizalmuak és nem lennénk öngyilkosak annyian. A kulcs a szeretet és a törődés. Nem kell megvennünk a körülöttünk lévőknek a fél világot, autót, lakást , ékszert stb.t. Csak annyit kell tennünk, hogy másképp nézünk a mellettünk elvőkre, és amikor azt kérdezzük hogy vagy? , nem egy diplomatikus jól köszönom választ várunk, hanem egy öszinte, tiszta vallomást arról, hogy is van valójában az a személy.