Kiábrándulás….

2009 május 22. | Szerző: friendlyheart |

 Akár kevés év alatt is megtanulhatunk olyan dolgokat amiket akarva vagy akaratlanul megkell, hogy tanuljunk. És én azt hiszem , hogy ez a pár év alatt többet is megtanultam, mint kéne.

Gyermekként felnöttként viselkedtem és túlérett voltam. Hamarabb tudtam mi az , hogy felelősség, mint mások megtanulták az Ábécé első betűjét. Kaptam eleget és nem a jobbik fajtából. Kinek mi van megirva.. az elől állitólag nem lehet elmenekülni. Milyen jó nekünk. Tudtam mi az, hogy csalódás már azelőtt, hogy az óvódát bfejezzem. Tudtam mit jelent félni mát akkor amikor más még a játékmacit ölelgette.

Felelősségget, csalódást , élet tapasztalatot tanultam, csekély pár év alatt többet , mint velem egykoruak 10 év mulva fognak tapasztalni.

S minden egyes napja az életnek újabb kissebb vagy akár nagyobb csalódással súlyt. 

Ma csalódok a barátomban, holnap az anyámban és egyre jobban arra ébredek, hogy milyen egyedül is vagyok. S fölteszem azt a kérdést, hogy vajon az barát-e aki azt mondja, hogy nem fer egy jegyet a tanárral kijavitattni ha egy egész éves anyagot megtanulsz. Barát az aki csak azárt beszél igazságról, mert sokkal jobbnak érzi magát és kissebb lesz az általánosa azért áskálódik? Barát az aki tudja, hogy semmi boldogság nincsen az életedben és még ezt is elvenné tőled? … Mikor neki mindene megvan ? Én sem vágom, a fejáhez, hogy ne legyen már neked sem jobb. Hiszen mindene megvan.. és akkor miért ilyen? Kijött belőle az igazi énje. És ez szomorú. Bárcsak sosem ismertem volna meg ezt az oldalát. Fáj, hogy rámtámaszkodik és mégis igy gondolkodik rólam. Csak egy vetélytárs vagyok neki és addig jó amig kissebb az általánosom és az ő eredményei jobbak? Mi van? Mi ez?

Hisz én bármikor ott vagyok ha szüksége van rá, és cserébe nem kérek semmit, s akkor ő igy viselkedik. Ha közben valakinek valami ötlete van szóljon, hogy mit tehetnék.

A csalódás egy ördögi kör. Nincsen eleje és nincsen vége, talán csak a születés és a halál. Folyton csalódnunk kell, és mindig másban. Mindig abban akiben a legjobban megbiyunk, aki igazán számit.

S akkor még legyen az ember pozitiv amikor minden összeomlik és nem lát kiutat, az egyetlen elemlámpájából (barát) is kifogy az elem és az is cserben hagyja.

Ilyenkor nem gondolkodunk , csak a félelmet és a lehetetlent látjuk, föltesszük a kérdést, másnak miért lehet jó és nekem miért ilyen rossz?