Hiányérzet

2010 február 1. | Szerző: friendlyheart |

 

        Egy út van ki ebből az elviselhetetlen érzésből, de az az út akarmennyire is megközelithetőnek látszik nagyon messze van és nagyon kevés remény nyújt a kiszabadulásra. Tudom banális az egész, de annyira szükségem lenne valakire.Csak itt lenne és álomban élhetnék.

       Gyengéden átölel, érzem őt közel magamhoz, érzem a biztonságot, amit ad, érzem a szivdobbanását, hallom minden egyes lélegzetvételét, csak tart a karjai közt, melyek úgy csukodnak össze hátamon, mint mentsvárak kapui miután a menkülő berohant rajtuk. Elmélyülünk egymás illatában, hagyjuk, hogy a különös aromák játszadozzanak a lelkünkel, nem ismerünk a világra. Ott vagyok a karjai közt, fejem a vállára hajtom és tudom, hogy mosolyog. Nem látom, csak érzem, hiszen mindent érzek ami vele és velem kapcsolatos. Mert a legszebb száll köt össze minket, s ez a tiszta befolyásolhatatlan igaz szerelem. Még ha múló is, itt és most tökéletes. Egy olyan érzés, mely örökre az emlékezetünkbe forrasztja a pillanatot. A lehetetlen elérésének az érzése kavarog körülöttünk. Tovább ölel gyengéden és könnyedén.  Lassan fölemelem a fejemet a válláról, ő meg kicsit elenged, de csak annyira, hogy szemtől-szembe lehessünk egymással. Akkor kedvesen és mosolygón a szemembe néz, nagy ihletettségemben meg is feledkeztem az arcomon legördülő könnycseppekről, melyeket a boldogság hatására hullattam. Ő látja őket és újra elmosolyodik. Derekamat már csak egy kézzel tartja, az én két kezem még mindig az ő nyakát öleli. Lassan és nyugodtan közeliti arcom felé puha és vékony kezét, majd egy gyöngéd érintéssel letörli a lefólyt könnyeket. Elpirulok, hisyen mélyen a szemembe néz, annzira méllyen, hogy kiszolgáltatottnak, sérthetőnek érzem magam tőle. Belém lát, persze, hiszen egy mély és csodás érzelem vezérli szemét.A pir lassan eltűnik gyermekded arcomról, ő még mindig néz, néha elmosolyodik. Élvezi teljes fölényét velem szemben. S fölénye az én arcomra is mosolyt lehell, csak megnyugvást áraszt és biztonságok, nem zsarnokoskodást. Lassan újra hozzám ér. Keze már gyenge pontot érint. A vállamat simitja majd a hajamban veszik el. Lecyukom a szemem és érzem, hogy újra pir fedi be az arcomat. A gyengédsét ahogy a hajamba túr egészen lehengerlő. Mintha nem is én lennék, s mintha teljesen álmodnék, hiszen tudósi pontossággal irom le ezt a pár máspdőercet ami alatt a tőkéletesség uralkodik fölöttünk.Ahogy a hajammal játszik újra kislánynak érzem magam, ártatlanságom teljesen átad neki. Lassan közeledik, közel hajol és lágy kedvességgel megcsókol. Hirtelen a mennybe röpit az érzelmek hulláma. Itt van, a karjában tart, a hajamat simogatja amivel gyöngéden az őrületbe kerget, s életet lehell a vékony ajkaimra. Kész tanitani, tanitani minél többre és minél kellemesebbre. Hirtelen a lágy pici csók szenvedélyes csókolózássá fordul. És élevzem, teljes szivvel rá vagyok hangolódva, beleremeg minden kis porcikám..érzem, hogy hozzá tartozom, teljesen lélekben és testileg. Olvas a gondolataimban, magához húz és a fülembe suttogja, hogy mellettem van és vigyáz rám.

Odalép a Cd éejátszóhoz és egy kellemes dallamú számot tesz föl, a lelkem táncol, oda megyek és hozzá simulok.Kézen fog és a kandalló elé vezet. leülünk a fölre, majd egymás karjaiba borulva élvezzük a látványt. Egymásra mosolygunk, néha beledúdolok a dalba, néha fergeteges csók csatát játszunk. Nem beszélünk, nem mondjuk ki, minek is, hisz a legfontosabb, hogy mindketten érezzük. Szeretem és szeret. Lassan a melkasára borulva alszom el, és érzem, hogy elégedett, mindennel, a percel, velem, azzal ami köztünk van, magával és mosolyog, úgy mint ezelőtt, mikor először tartott karjaiba. Nézi ahogy kis megtört angyala nyugodtan alszik.

Miért jön, hogy most sirjak….talán mert képzeletbe megélni az egeészet intenzivebb, mint élőben..intenzivebb hiszen ezerszer több a vele járó fájdalom.