Fájdalom..1

2010 március 21. | Szerző: friendlyheart |

Egyedül..oh milyen egyedül az egész élet ellen..s a fájdalom nem szűnik..s már te sem vagy itt, hogy bármiféle érdeklődést is mutass az iránt ami bennem zajlik le, már nem hallom cyber hangod, s nem olvasom minden este e-mail-jeidet. Itt hagytál te is, pedig nagyon sokat mutattál és annál jobban elnyerted bizalmamat.

Mióta nincs kevés remény sem azóta fáj minden..minden ami rád emlékeztet, s minden ami kicsit is az életre emlékeztet.

Fáj a lenyugvó nap árnyéka a hajamon…

Fáj a hűvös reggeli levegő lehellete a nyakamon…

Fáj a szivárvány bóditó szineinek játéka amint tükröződik a szememben…

Fáj parfúmöm illata ahogy végig folyik a csuklómon…

Fáj a fülbevalóm csengése egy zajos percben…

Fáj lépteim melankólikus méla búja…..

Fáj az élet álmodozó és regényes gondolata…

Fáj a halál magasztos félelme …

Fáj a gondolat ami téged éltet a szivemben…

Fáj a lehellet ami elcsulik amint kifut a számból….