Félek mindentől, óriási ez a világ, és nem tudom hol vagyok, ki vagyok és mit csinálok. gyermek vagyok, aki nem találja az anyukáját, és aki nem tudja kihez forduljon. Siró kisgyerek vagyok akit nem vesz föl senki, akit nem nyugtat meg senki. Senki nem vesz észre senki nem érti miért bögök folyton folyvást, mindenki egy két szót szól, aztán tovább megy, nem birja a sirásomat, van neki is gondja, miért foglalkozzon velem.
És én közben egyre jobban és jobban elveszek az óriási ember tömegben.. a nagy épületek és tájak messzeségeiben.. elveszek és egyre jobban félek. Félek a holnaptól ami megint ilyen lesz vagy még rosszabb, mert egyre messzebb kerülök attól ami tudok és ismerek. És egyre jobban félek attól, hogy elveszek egészen és bezáródik mögöttem az ajtó, nem lesz többé visszaút. gondolatok pörögnek át a kis buksimon.. de nem ad semmi vigasz egyik rosszabb, mint a másik.. Nem találom a plüsmacimat, nem kapom a helyemet, meleg könneimtől már sós az arcom.. és még mindig egyedül vagyok.
Egy idő után elmászok egy ágyhoz… belebújok a paplanba… és ölelem a párnát mintha valaki engem ölelne, összekucorodok, majd belealszom a sirásba, de elötte még kicsit nyöszörgök.
Mostmád egész csend van.. nem hallatszik a nyöszörgés sem, tiszta a nyugalom.. most olyan vagyok mint bármelyik más kisgyerek, angyalka vagyok.. alszom és álmodok, egy jobb és szebb holnapról, talán igazán kicsinyes dolgokról.. plüssmaciról, cukorról, csokiról, finom ölelésről.. gondtalanságról:)
Gyermenek érzem magam
2009 május 13. | Szerző: friendlyheart
Gyermeknek érzem magam…
Félek mindentől, óriási ez a világ, és nem tudom hol vagyok, ki vagyok és mit csinálok. gyermek vagyok, aki nem találja az anyukáját, és aki nem tudja kihez forduljon. Siró kisgyerek vagyok akit nem vesz föl senki, akit nem nyugtat meg senki. Senki nem vesz észre senki nem érti miért bögök folyton folyvást, mindenki egy két szót szól, aztán tovább megy, nem birja a sirásomat, van neki is gondja, miért foglalkozzon velem.
És én közben egyre jobban és jobban elveszek az óriási ember tömegben.. a nagy épületek és tájak messzeségeiben.. elveszek és egyre jobban félek. Félek a holnaptól ami megint ilyen lesz vagy még rosszabb, mert egyre messzebb kerülök attól ami tudok és ismerek. És egyre jobban félek attól, hogy elveszek egészen és bezáródik mögöttem az ajtó, nem lesz többé visszaút. gondolatok pörögnek át a kis buksimon.. de nem ad semmi vigasz egyik rosszabb, mint a másik.. Nem találom a plüsmacimat, nem kapom a helyemet, meleg könneimtől már sós az arcom.. és még mindig egyedül vagyok.
Egy idő után elmászok egy ágyhoz… belebújok a paplanba… és ölelem a párnát mintha valaki engem ölelne, összekucorodok, majd belealszom a sirásba, de elötte még kicsit nyöszörgök.
Mostmád egész csend van.. nem hallatszik a nyöszörgés sem, tiszta a nyugalom.. most olyan vagyok mint bármelyik más kisgyerek, angyalka vagyok.. alszom és álmodok, egy jobb és szebb holnapról, talán igazán kicsinyes dolgokról.. plüssmaciról, cukorról, csokiról, finom ölelésről.. gondtalanságról:)
Oldal ajánlása emailben
X